Skoumi's Homepage — Skoumal-család

A Muhoray-család címere

Muhoray Béla
(1866 - 1905)

A család sírja a jászberényi Fehértói temetőben

Az adatok forrása:
ifj. Muhoray György
(1948 - 2005)

ifj. Muhoray Béla
(1896-1913) halálának ténye az osztálynaplóban

Korabeli újságcikkek:
Muhoray Béla haláláról
[…] Muhoray Béla felsőjárási szolgabíró korán bekövetkezett halála után maradt fájdalom szeretteinek most osztályrésze, kiknek megvígasztalására erőtlen a szólamunk, legfeljebb közvetlen részvétünk kifejezése lehet némi gyógyír a mérhetetlen keserűség enyhítésére.
        Muhoray Béla, a szorgalmas ifjú köztisztviselő, a folyton kedélyes jóbarát megelégelve a sorsa által reá mért hosszú idei földi fájdalmakat, e hét elején örök pihenőre tért. Halálát sokan siratják, de legjobban gyöngéd hitvese Skoumal Irén és kicsi árvájával együtt mindenüket, reményüket elvesztett szülők, Muhoray Lajos bátyánk és felesége.
        Hogy mily szeretet és becsülésben volt a megboldogult, igazolta legjobban a temetése alkalmával megnyilatkozott részvét, hol a közönségen kívül a vármegye és járás teljes gyászdíszben képviselve volt.
          Múlt hó 30-án kísértük ki örök pihenőre szegény kedves Béla barátunkat, kinek nyugalma legyen csendes és boldog. (Jászberény és Vidéke 1905. ápr. 2., 4-5.)

Alólírottak mély fájdalommal megtört szívvel, de Isten szent végzésén való keresztényi megnyugvással jelentik a feledhetetlen férj, szerető gyermek, apa, Muhoray Béla Jász-Nagykun-Szolnok megye jászsági felsőjárás szolgabírájának élete 38-ik, boldog házasságának 10-ik évében hosszú kínos szenvedés után március hó 28-án d. u. 2 órakor történt gyászos elhunytát. A boldogult hűlt tetemei f. hó 30-án a Boldogasszony plébániatemplomban reggel 9 órakor tartandó engesztelő szent mise után azonnal a gyászháztól a fehértói sírkertben a róm. kath. szertartás szerint fognak örök nyugalomra tétetni. Jászberény, 1905. március hó 28-án. Áldás és béke az elhunyt poraira! Özv. Muhoray Béláné szül. Skoumal Irén özvegye, Muhoray Béla fia, Skoumal József apósa, Simon Gizella anyósa, Muhoray Lajos és neje Hegedűs Lujza szülők.

A járási tisztikar pedig a következő jelentést adta ki szeretett tiszttársáról:

A jászsági felsőjárás tisztikara fájó érzéssel tudatja — szeretett tisztviselő társának Muhoray Béla szolgabíró úrnak folyó hó 28-án, délután 2 órakor — hosszas betegség után — történt elhunytát. Temetés f. hó 30-án de. ¾ 10 órakor. Jászberény, 1905. március 28-án. Béke lengjen porai felett.
(Jászberény és Vidéke 1905. ápr. 2., 4-5.old.)

— Köszönet a részvétért. Alólírottak ez úttal nyilvánítjuk köszönetünket mindazon barátainknak és ismerőseinknek, kik felejthetetlen kedves Bélánk végtisztességén való részvételükkel mérhetetlen fájdalmunkat enyhíteni iparkodtak. Jászberény, 1905. március 31. Özv. Muhoray Béláné szül. Skoumal Irén, Muhoray Lajos és neje.
(Jászberény és Vidéke 1905. ápr. 2., 5.old.)

Muhoray Béláné és ifj Muhoray Béla haláláról
Mindenszentek ünnepe.
A délutáni halotti ájtatosság, miután vasárnap következik, csak holnap tartatik meg. Ezen alkalomból alkalmasnak találom feljegyezni ama valóban megrendítő szerencsétlenséget, mely vasárnap éjjel (nov. 2-án) történt: Özv. Muhoray Béláné és fia, ki a szolnoki főgymn. VII. o. tanulója, halottak estéjén elvégezve ájtatosságukat a temetőben, nyugodtan hazamentek, s megvacsorálván lefeküdtek, hogy a fiú jókor reggel mehessen Szolnokra. Semmi rosszra nem számítva a kályhacsövet elzárták, melybe este valószínűleg jól befűtöttek. Reggel a cseléd felköltés végett bement hozzájuk s rémülve látta, hogy élettelenül feküsznek anya és fia, s rettenetesen erős széngázt érez. Fellármázván a többi cselédséget, csak akkor látták a borzalmas képet, anya és fia már meghalva, a nagyanya, ki észrevette a bajt, segítségre sietett, de a gőztől elszédülve rogyott össze, a nagyapa szintén szédülve feküdt, de nem eszméletlenül. A két utóbbi röviddel utána magához jött, de a két elsőn már nem lehetett segíteni, megölte őket a széngáz. Nov. 4-én temették mindkettőjüket nagy közönség és részvét kíséretében.
(Budapest, Ferences Levéltár, Historia Domus Conventus Jászbereniensis 1755-1937.)

Szorgalmas diákja volt a szolnoki állami főgimnáziumnak Muhoray Béla VII. osztályú tanuló. A halottak napjára hazament édesanyjához szolgabírónk Dr. Muhoray Károly néhai unokatestvére, a fiatalon elhunyt Muhoray Béla volt szolgabíró özvegyéhez Jászberénybe. Együtt voltak a temetőben, honnét visszatérve késő estig beszélgetett a fiú, az anya és a nagyanya. Azután lefeküdtek, mind a hárman külön szobában. Hétfőn hajnalban a nagyanya ébredt föl legelőször és ment a fiút felkölteni, mert annak reggel vissza kellett térnie Szolnokra. Alig nyitotta ki az ajtót, a kitóduló széngáztól ájultan esett össze. Csak reggel találták meg a cselédek. Mikor magához tért, kinyitották az anya szobájának ajtaját is, de már késő volt: az anyát és fiát megölte a széngáz. Temetésük a múlt kedden nagy részvét megnyilvánulása mellett ment végbe. Szolnokról az egész VII. osztály részt vett rajta.
(Törökszentmiklós és Vidéke, 1913. nov. 8., 3.old.)