genealogia.extra
az amatőr családfakutatók oldala

Hee/Héjj-családok

Héjj Csaba: A Hew nemzetség Gát és Lovasberény történetében

  A családi hagyomány szerint a Héjjek Mária Terézia korában telepedtek le Lovasberényben, és hollandiai eredetűek. Lovasberényi források szerint az 1700 évek elején Németországból jött telepesek. Kázmér Miklós nyelvész a Heé nevet magyarnak tekinti, szerinte heves melléknévből származik. Gát község történetét végigkísérve az a sejtés alakult ki bennem, hogy a lovasberényi Héjj család közvetlenül a Gát községből eredeztethető. Gát története bizonyítja, hogy a háborús károk, járványok, éhség által sújtott lakosság gyakran menekült el. A korabeli vallási törvények szerint a földbirtokos vallása határozta meg a jobbágyok vallását, így birtokos váltás esetén vallást kellett volna váltaniuk. Lovasberénybe az új földesúr katolikus vallású telepeseket hozatott Németföldről, de a jövevények magyarok is lehettek.

  Botlik József szerint: A Bak had – azaz családok – jött a faluba legelébb, majd a Hé had, végül a Kacsó had. A Hő (Hev, Hew) később Heé, majd Hé formára módosult. A település az 1552. évi adóösszeírás szerint teljesen elpusztult, de a következő évben a feltehetően a mocsár védelmébe menekült lakosok visszatértek, és újjáépítették lakhelyüket. 1553-ban húsz család lakott Gáton, eben az évben írják össze először a Heé hadból Ambrosiust és Simont. 1566 végén a Tokaj várát ostromló János Zsigmondot a török szultán parancsára segítő krími tatár kán serege visszavonuláskor a községben tizenegy és fél telket elpusztított, és tulajdonosaikat magával hurcolta.

  A Heé családból főbíró lett Gáton: Ambrosius 1581, 1597, Joannes 1616, 1625, Mattheus 1632, Stephanus 1635, Gregorius 1636, Georgius 1638, 1659, 1663, 1672, 1679, Demetrius 1690, 1694. Deda községben Andreas 1611, Jánosiban Nicolaus 1695, Joannes 1702.

  Az 1598. évi dézsma és házösszeírás adatai Bereg megye helységeiben, Gáton tizedet fizetők száma: 30, családfők összesen 33, adózó házak száma: 24.

  1649-ben Lorántffy Zsuzsanna, özvegy fejedelemasszony íratta össze uradalma jobbágyainak vagyoni helyzetét. Gáton ekkor 46 jobbágyot, 51 fiút, egy lovat, 147 ökröt, 31 tinót, 96 tehenet, 453 sertést és 86 méhkast jegyeztek fel. A községből a munkácsi várban szolgált hetes drabantos katonák között a Hő is szerepel. 1679 őszén, a bécsi udvarral kötött fegyverszünet után Thököly serege Ung és Bereg vármegye településein – köztük Gáton – kapott téli szállást. 1682-ben Thököly utasítására összeírták a munkácsi uradalmat és intézkedéseket tettek jövedelmeinek növelésére. Ekkor mindössze 56 portát vettek számba. Zrínyi Ilona több mint két évig, 1688. január 17-ig védelmezte Munkács várát a császári-királyi katonai túlerő ellen. Eközben a vár védői gyakran kicsaptak az ellenségre, és megtorolták a labancok fosztogatásait, amelyeket a vár körüli településeken – így Gáton is – elkövettek. 1703–1704-ben a munkácsi uradalmon területéről Gát faluból tizenhárman küzdöttek hajdúként Rákóczi seregében, köztük: Hő János, Hő Samu. 1705. szeptember 30-án Rákóczi megerősítette a katolikus és protestáns rendek közötti megállapodást, amely a döntően reformátussá vált Gát falu esetében is vallási megnyugvást hozott. 1709 elejére az ország gazdasági erőforrásai szinte teljesen kimerültek. Az előbbi évtizedek háborúinak nyomorúságaitól sújtott országban kitört pestisjárvány több százezer embert pusztított el. 1709 nyarán a ragály már a fejedelmi székhelyen, Munkácson és a környező településeken – minden bizonnyal Gáton is – szedte áldozatait. 1710 tavaszán az ország egész területén már egy éve erősen dúló pestis mellett éhínség tört ki, amely újabb sok ezer áldozatot követelt, és a következő évben is tizedelt a borzasztó kór. Az esztendő végére a szabadságharc az ország északkeleti vármegyéibe, lényegében a Rákóczi-birtokokra szorult vissza. Munkács és a környékbeli falvak zsúfolva voltak az előretörő császári seregek elől menekülő kuruc katonákkal.

  1711-ben a szatmári békekötés évében, a hatalmas Rákóczi vagyont, köztük a munkácsi várat és a hozzá tartozó váruradalommal együtt a bécsi udvar elkobozta és koronabirtokká tette. Ezzel Gát falu is királyi tulajdonba került. Az 1711. évi szatmári béke után a kincstár a munkácsi uradalom kezelésével a szepesi igazgatóságot bízta meg, de az olyan mostohán végezte feladatát, hogy „az elszegényedett lakosokkal és elnyomorodott jobbágysággal ellátott” munkácsi uradalom a következő években alig hozott jövedelmet. 1712-ben tovább pusztított a pestis. Ebben az évben és a következőben is rossz volt a termés, a jobbágyok bajait, ínségét tovább növelte, hogy az országot megszálló császári katonaság ellátásáról is gondoskodniuk kellett.

  1715-ben tartottak hazánkban először népesség-összeírást. A latin nyelvű conscriptori könyvekbe csak a családfőket jegyezték fel. Gáton ekkor tizennégy ilyen adózó személyt találtak, akik a munkács-szentmiklósi uradalomtól, mint földesúrtól bérelték földjeiket és kaszálójukat. Közülük tizenkettő volt colonus (telepes, földműves).

  Joannes Héji – Heé – hét köböl szántó, illetve egy kaszás rét, Joannes Héj – Heé – hét köböl szántó, illetve kettő kaszás rét, Joannes Heé – hat köböl szántó, illetve fél szántó, Andreas Hev – Hő – nyolc köböl szántó, illetve öt kaszás rét.

  1720-ban Bereg vármegyében is újra felmérték a falvak lakosságát. Gáton Joannes Heév (Heé) 6 pozsonyi mérő szántó, 2 kaszás rét, Andreas Heév 8 pozsonyi mérő szántó, 1 1/2 kaszás rét.

  Beregszász Vég Ardó: három Joannes Hej.

  A Bereg vármegyei hatóságok 1742-ben összeírták a közigazgatási területükön élők vagyoni helyzetét. Gáton ebben az évben húsz hospest, gazdát találtak. A jegyzék csak a családfők számát sorolta fel, így ismét csak nehezen állapítható meg a falu népessége. Becslés szerint ez időben mintegy nyolcvan-száz fő lakhatta a falut.

  A földesurak adó- és terménybehajtó túlkapásainak a korlátozására 1767-ben Mária Terézia királynő úrbéri rendeletet adott ki, amelyet Bereg vármegyében 1775. november 1-jétől vezettek be. 1775-ben Gáton Heé Andreas, Samuel, Stephanus, özvegy Michaelis, özvegy Joannes, Gregorius jobbágyot és Joannes zsellért írták össze. Az 1775. évi urbárium aláírói között található Heé Stephanus kézjegye, mert nem tudott írni. 1774-ben Beregszász Vég Ardó: Andreas, Joannes és Nicolaus Hej nevek szerepeltek az összeírásban.

  1809-ben a gáti református eklézsia fundusának vagy javainak leírása: „A Rekettyénél vagyon 3 darab föld, a három 5 vékás, ezek közül kettő egy barázdán vagyon, és ennek szomszédja Napkeletről: idősebb Bak István szántó földje, amely dűlő; Délről a Vég Mihályé; Napnyugatról: a rekettye rétje; Északról idősb Héj György szántó földje amellj dűlő. A Harmadiknak szomszédja Napkeletről idősb Bak István dűlő szántó földje Délről: Idősb Héj András.

  A másik fordulóban vagynak ezek: először Kat ere hidjánál vagyon egy más mellett 2 szántó föld, a kettő negyedfél vékás. Szomszédja, Napkeletről: Idősb Héj András dűlő szántó földje. Másodszor a felmenő Dombon vagyon Lőrintz János földjei; Napnyugatról az Ország útja. Északról idősb Héj János földje. Harmadszor a Temető alatt vagyon 12 Kaszásra való Kaszálló, amellj közép termésében meg terem 12 szekér szénát. Szomszédja Napkeletről Király István 8 lépésnyi szántó földecskéje, Délről: a Pallagi András kaszállója; Napnyugatról a Falu Kaszállója és az idősb Héj János szántó földecskéje. Ötödször Szeg földje, más fél véka tengeri belé megyen. Szomszédja Napkeletről a nagy rét; Délről: Idősb Héj Mihály tengeri földje; Napnyugatról a Rekesz; Északról: idősb Héj István tengeri földje.”

  A nagyobbik harang felirata: „A Gáthi Reformata Ekklésia (ön) tette a maga költségével Isten dicsőségére 1802-ik. Curátor Héj András.”

  Jánosi ekklésiája 1808. esztendőben: „Az alsó Mezőn, Ardó, és Balazsér felé vagy (nak). Primo.

  A Falu végé az Ivó Kut mellett vagyon 3 darab belé menne az háromba Két Köböl, de azoknak Két darabjára az Uraság Vendég fogadót építtetett és mind ez ideig is (bár ígéretben volt, vagy van) mást helyettek nem adott. Felső szomszédja a Falu Kaszállója. Alsó Héj Miklós, és az Ország Ut. Octavo: Akasztófa Sorjában vagyon egy szélben öt darab gazos föld, belé menne az öt darabba: Öt Köböl; most pedég szorosan tsak egy Kőblős. Felső szomszédja Idősb Balazsi István. Alsó Hej János.”

  1827. Beregszász Vég Ardó: Andreas és Stephanus Héj.

  1828. évi országos népösszeírás Gáton hatvan adózó családfő nevét sorolta fel. Gát ekkor leggazdagabb jobbágya Josephus Hej – Heé József – hat mérő földdel, a kimutatás szerint egyúttal neki volt a faluban a legnépesebb a portája, ahol rajta kívül öt felnőtt személyt jegyeztek fel. A legtöbb – három és háromnegyed kaszás –  Heé Józsefnek a tulajdonában volt. Heé Józsefék négy ökröt gondoztak. Andreas jun. 2 fő. Nicolaus 4. fő. Andreas 2 fő. R. V. D. Andreas 2 fő. Georgius 1 fő. Joannes 2 fő.

  1844. „Gát helysége közössége nevezetesen főbírája Héj István az uradalmi földektől el különözve s kizárólag használt földeikben háborítatásukat panaszolván.”

  „Heé István, Bak József és Heé János gáti lakosok az általuk önmaguk szükségére vett egy hordó pálinkának, mi az illető uradalmi tiszt által tőlük elvétetett, visszaadattatásáért esedeznek. Folyamodók törvényellenes tettet követvén el, kérelmüktől elmozdítassanak.”

  A Bereg megyei 1848–49-es honvédegylet tagjainak névsorát a millennium évében, 1896-ban állították össze. A jegyzék szerint Gátról három igazolt honvéd vett részt a szabadságharcban. A 68. szám alatt szerepelt Heé György, aki 1820-ban született Gáton, közvitézként harcolt, majd évtizedekig földművelésből élt szülőfalujában.

  A község határának többségében gyenge minőségű földje a 19. század utolsó harmadában már mind kevésbé tudja eltartani a falu rohamosan növekvő lakosságát. A földnélkülivé vagy kisföldűvé vált parasztok és a népes családok azon tagjai, akiknek munkájára nem volt szükség a saját gazdaságban, elszegődtek napszámosnak a beregszászi szőlőhegyekbe vagy a közigazgatásilag Gáthoz tartozó Csikósgorond és Nyárasgorond uradalmi tanyákra.

  A Szernye-mocsár nagyobb részének a lecsapolására az 1920-as években került sor. A munkácsi uradalom birtokosa, gróf Schönburg-Buchheim Frigyes Károly irányításával és a földbérlő báró Kohner-család közreműködésével a mocsárban új kanálist építettek, amely mintegy száz mellékcsatorna vizét vette fel és vezette a Csap melletti Tiszaásvány falu közelében, a Tiszába. A kivitelezésben Gátról részt vett egy jól összeszokott kubikus csapat, amely lelkiismeretes, kiváló minőségben végzett munkával szerzett elismertséget a környéken. A húsz-huszonöt ember tevékenységét Heé Elek irányította, aki vidám, tréfálkozó magatartásával népszerűséget szerzett.

  1944. november közepén, a deportálás során Gátról 51-en, köztük Heé Áron (1902), Heé Elek (1903), Heé Gyula (1901), Heé Ignác (1908), Heé Sándor (1912) halt mártírhalált.

  A helyiek emlékezete szerint Heé Mihály beállt önkéntesként a csehszlovák hadseregbe.

  Heé Lajos tanító volt Hetyenben 1851–1852, Kisbégányban 1852–1855, Gáton 1855–1859, Fejércsén 1859–1860, Rafajnafaluban 1860–?

  Heé Lajos református, csizmadia, született 1885. március 6- án Kisvárdán. Szülők: néhai Heé Lajos és néhai Erdélyi Mária. Házasságot kötött a református Fekete Eszterrel, aki a háztartását vezette, és született 1891. október 4-én Fekete János református földműves és Totik Katalin református kisvárdaiak gyermekeként. Heé Tibor Kisvárda 1912. évi születési anyakönyvének bejegyzése szerint Heé Lajos és Fekete Eszter gyermekeként született 1912. január 1-én. Hat elemit végzett. Oklevelet szerzett 1939-ben, mint borbély és fodrász. 1932–1943 között Budapesten dolgozik. Fodrászata az V. Teréz krt 40–42. szám alatt, majd VI. Zichy Jenő u. 43-ban volt. Elhunyt Budapesten 1974. szeptember 9-én. Felesége Menyhárt Ilona. Gyermekük Heé Eszter, született Budapesten 1946. április 14-én. A Teleki Blanka Gimnáziumban érettségizett, majd szakmunkástanuló lett. 1966. február 17-én tett szakmunkásvizsgát, mint férfi-női fodrász.

  Heé Eszter. Fővárosi kegydíjas. Szülők: néhai Gáti Heé András és néhai Máthé Lídia. Született 1862. Meghalt 70 évesen, 1932. július18, az Erzsébet Szanatóriumban.

  Munkács város községi elemi népiskola, 1881–82. Heé Ferenc 13 éves református pék, II. fiú osztály. 1882–83. I/b. iparos osztály Heé Szabó József római katolikus 15 éves pék.

  Beregszászi állami elemi fiú és leányiskola, 1909–10. Heé Gyula III/a., 1910–11. IV/a., 1911–12. V/a. I/b. Heé Mihály kimaradt.

  Munkácsi Állami Polgári Iskola, 1938–39. II/a. Heé Balázs református, 1939–40. III/b. – kerékpárral Gátról járt be. 1940–41. IV/b.

  Beregszászi m. kir. négyévfolyamú kereskedelmi középiskola. 1940–41. Heé Ilona görögkatolikus, II. o.

  Munkácsi m. kir. Állami reálgimnázium. 1941–42., I. o. Heé József, állami internátus, általános taneredmény 1-es. 1942–43., II. o. Könyvjutalom, általános taneredmény 1-es, tandíjmentes. 1943–44., III. o., kitűnő.

  1986. április 19. Képes Újságban jelent meg a posta rovatban leveleznének Heé Anita negyedik osztályos tanuló és Heé Erika 6 éves felhívása, Barkaszó községből.

  Az 1800-as évek elején Ugocsa megyei Tiszaújlak községbe költözött Heé családból István szabó, Budapestre költözött családjával. Heé János iparos családból származott. Kitűnő szervezőként a kisipari cipőgyártás hálózatát hozta létre Kárpátalján; Munkácson, Huszton, Nagyszőlősön és Tiszaújlakon nyitott üzletet. Tiszaújlakon az ipartestület elnöke volt. Fiai Gyula és Jenő, ikrek 1923-ban születtek Tiszaújlakon, 1933-ban bejáró tanulóként kezdték el a gimnáziumot Beregszászon, és 1941-ben érettségiztek a Beregszászi Állami Gimnáziumban. Mindketten jeles tanulók és szorgalmas cserkészek voltak. A közgazdasági egyetem elvégzése után Budapesten cipőboltot nyitottak. Az államosítás után Svájcba távoztak; 1948-ban Jenő, 1952-ben követte Gyula. Jenő a bankszakmát választotta, Gyula az iparban helyezkedett el. Mindketten sikereket értek el pályájukon. Heé Gyula. (*1923). Svájc St. Gallen. Felesége: Ruth Höhener (*1924), gyermek: 1. Heé, Hansueli János, felesége, 1977. Eva Margrith Gabriel (*1946, Waltensburg). Gyermekek: János (*1977), tanuló. Roger Árpád Peri (*1980), Ferenc Stephan (*1981). 2. Hansjörg Gyula. Orvos dr., felesége, 1977: Helene Grunder (*1953, Vechigen). Gyermekek: Nadin Claudia (*1977) tanuló. Krispin (*1979). Andras Todor (*1987). 3. Barbara, festő. *1957. 1988-tól Hans Ulrich Treichler felesége. Mátyás, kereskedő *1957. felesége: Ursina Regula Quarella. (*1958, Bütschwil). gyermekek: Anina Lara (*1991), Lisa Alexandra (*1992), Sophie Naomi (*1995), Fabienne Sylvie (*1998).

  Heé Jenő (*1923) banktisztviselő, felesége: Liselotte Monika Kündig (*1945, Zürich). Gyermekek: Manuela, főiskolás, 1999-ben elvált Angel Francisco Vasquez Flores, perui állampolgártól, Claudia, zenész.

  Heé János. Bőrkereskedő, Tiszaújlak. Született Tiszaújlakon 1895-ben. Mint a Magyar Párt tagja, minden hazafias megmozdulásban részt vett és számos zaklatásban volt része. A képviselőtestület tagja. Az első világháborúban a 85. gyalogezred kötelékében teljesített szolgálatot.

  Heé Arnold. 1990-ben született Gáton. Kötöttfogású birkózó tehetség.

  Heé Béla. Amatőr színész volt Munkács városában. Jelenleg a gáti labdarugó csapat edzője és kereskedelmi üzlet tulajdonosa.

  Heé Veronika. Apja Gyula cipész volt Tiszaújlakon. A cseh nyelv egyetemi oktatója és magyar-cseh szótár készítője.

  A Fejér vármegyei Lovasberényt I. Lipóttól 1699. június 3-án kapta meg zálogbirtokként Siegbert Heister császári generális. Az új földesúr, az uralkodó, I. Lipót szolgálatába lépett tábornok és a református magyar lakosság konfliktusa nemcsak nemzeti, vallási tartalmat fejezett ki, hanem a földesúri, a katonai terhek elleni tiltakozást is. Lovasberény lakói II. Rákóczi Ferenc mellett tettek hitet. 1704 tavaszán a berényiek fegyvert ragadtak, felkeltek a város előterébe érkező labancok ellen. Heister büntetőexpedíciót vezényelt Lovasberénybe. A kurucokkal együttműködő jobbágyait megbüntette, a református istentiszteletet betiltatta, a templomot bezáratta, és elvette a lakosságtól. A földesúr és a lakosság ellentéte az évek multával sem oldódott. Sőt 1707-ben, amikor kuruc csapatok érkeztek Lovasberénybe, ismét birtokukba vették a templomot. Heister Lovasberénybe érkezvén megharagudott jobbágyaira, de a generális felesége a megtorlás helyett elintézte, hogy a kastély mellett katolikus kápolnát építsen a lakosság, és a templom maradjon meg nekik. 1708-ban megkezdődött a kápolna építése a földesúr családja és háznépe részére, ugyanis rajtuk kívül római katolikus hitet követők nem éltek Lovasberényben. Az egyre növekvő katonai szolgáltatások, a közel egy évtizedig tartó szabadságküzdelem jelentős gazdasági terhet rótt a lakosságra, a falu népessége csökkent.

  A Rákóczi-szabadságharcot követő évtizedekben a magyar ajkú és református lakosok közé betelepültek a római katolikus németek, s az 1720-as években megkezdődött a zsidók bevándorlása. A magyarok és a németek földművelésből éltek, az izraeliták az ipar és kereskedelem felé orientálódtak. Átalakult a központi falumag: az egyutcás település a német utcával és a zsidók telepével bővült. 1715-ben, az országos összeírás végrehajtásakor az úrbéres családfőket, a telekállományt és az úrbéres földek általános jellemzőit is rögzítették. Lovasberényben húsz telkes jobbágyot és 58 házas zsellért írtak össze. Az adatok alapján a lakosság becsült létszáma 360-390 fő. A Heister család 1719-ben eladta a birtokot Franz Anselm Fleischmann császári és királyi haditanácsosnak. 1720. évi összeírás húsz egész telkes jobbágyot és 46 házas zsellért tüntetett fel. A két összeírás során a betelepültek évekig adómentesek voltak, és ennek következtében nem kerültek feljegyzésre, köztük a Heé család tagjai sem. 1721-ben került az anyakönyvbe az első helyben született Heé családbelit, Joannes.

  Fleischmann báró a birtok megvétele után jelentős beruházásokat foganatosított. Meghonosította a juhászatot, szőlőt telepített, s megkezdte az erdőművelést. Magtárat, juhászlakot és más gazdasági épületeket építtetett. A falu belterületén sörfőzőházat emelt. Az 1715-ben elkészült kápolnát a Szentháromság tiszteletére szentelték fel. 25 évig szolgálta a római katolikus földesurakat, majd az 1729-ben Hessen-Kassel tartománygrófság területéről betelepített harminc római katolikus családot is. Azt követően mélyültek el ismételten az ellentétek a reformátusok és a katolikusok között, hogy két esztendő alatt Fleischman 26 lakóépületbe 150-180 katolikus németet telepített. Az adózó családfők ismeretében ekkor a reformátusok száma 330-350, a római katolikusoké 150-180 lehetett.

  1730-ben negyvenötezer forintért cserél birtokost a falu, április 15-én Cziráky József gróf a vételáron felül 2170 forintot fizetett az átvett gazdasági felszerelésekért és a magtárban tárolt terményekért. Cziráky József amellett, hogy megtartotta a korábbi földbirtokos gazdálkodási rendjét, új alapokra helyezte az uradalom és a jobbágyok viszonyát. 1740. október 22-én kelt az úrbéri egyezség, amely nem kisebb célt fogalmazott meg, mint hogy elősegítse a magyar és a német jobbágyok megmaradását. Az urbáriumban kölcsönös érdekek is megfogalmazódtak: a jobbágyok részéről a terhek egységesítése, a földesúr részéről a majorsági gazdálkodás munkaigényének biztosítása. A római katolikus felekezet létszámának emelkedése – 1745-ben a hívek létszáma 530 – mind sürgetőbbé tette a reformátusok által használt egykori katolikus templom visszavételét, amelyre 1748. november 21-én került sor.

  Mezőgazdaság, kereskedelem és iparűzés egymást kiegészítő és erősítő folyamata eredményezte a település mezővárosi rangra emelését. Az úrbéri szerződés módosítására Mária Terézia úrbéri rendeletének végrehajtásakor 1768-ban került sor. Az úrbéri összeírás közel öt évtizedes gazdasági fejlődést összegzett. A népesség növekedését a jobbágyok használatában levő föld mennyiségi gyarapodása követte.

  1768-ban a jobbágyok kisebb része földjeit elhanyagolta és parlagon hagyta. Ebben az időben megfigyelhető, hogy szórványosan a lovasberényi jobbágyok, elsősorban németek, elhagyták a települést és a kedvezőbb gazdálkodási feltételekkel kecsegtető bácskai területekre, költöztek.

  Így Veprőd – ma Veprovac – is fogadott be lovasberényi telepeseket, köztük a Heé családból is.

  A 18. század közepéig tartó gazdasági fellendülést stagnálás követte. A népesség száma egyenletes emelkedést mutat. A 19. század első évtizedeiben töretlen a növekedés: 1836-ban 4307 lakos élt a mezővárosban. Ez a népességszám Lovasberény történetében a csúcsot jelenti. Az 1840-es évektől az 1990-es évekig folyamatos csökkenést tapasztalunk. 1990-ben 2594 fő lakta. 2000-ben már lassú emelkedés tapasztalható, 2701 a település össznépessége.

  Héjj Anna. Hosszú ideig óvónő volt Vál községben, két generáció gyermekeit nevelte és beírta nevét a település történetébe.

  Héjj Botond. Született Sopronban 1950. ápr. 5. Erdőmérnök, közgazdász. Felesége Gerencsér Kinga faipari mérnök. A soproni Erdészeti és Faipari Egyetemen (EFE) erdőmérnöki oklevelet 1973-ban, az MKKE-n mezőgazdasági szakközgazdász oklevelet szerzett 1988-ban, az MKKE-n doktorált 1988-ban, 1994-től a mezőgazdasági tudomány kandidátusa. A váci Ipolyvidéki Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság műszaki vezetője 1973–1979, a Pest megyei Tanács főelőadója 1979–1980, az Erdészeti Tudományos Intézet soproni Alpokaljai Kísérleti Állomás Erdészeti Gazdasági Osztályának tudományos munkatársa, tudományos osztályvezető helyettese 1980–1994, az EFE egyetemi docense 1994-től. Erdőértékeléssel, az erdőkárok ökonómiai következményeinek vizsgálatával, illetve a kedvezőtlen termőhelyeken való gazdálkodás és az erdőtelepítés finanszírozási kérdéseivel foglalkozik. A veszprémi Akadémiai Bizottság Gazdaság-, Jog- és Társadalomtudományi Bizottság tagja.

  Héjj Erzsébet. Kisdedóvónő. Székesfehérvárott született 1884-ben. 1906-ban lett a székesfehérvári Mantz János alapítványi óvoda óvónője, amelyet 1944-ben is vezetett. Részt vett 1910-ben a lőcsei óvókiállításon, 1914-ben a hódmezővásárhelyi továbbképző tanfolyamon és 1916-ban a veszprémi csecsemővédő tanfolyamon. 1934–1944. a Gyermeknevelés c. folyóirat szerkesztője volt.

  Héjj Huba. Mérnöki tanulmányokat végzett a budapesti Műegyetemen 1940–1944. Hosszú ideig dolgozott az UVATERV mérnökeként.

  Héjj Imre. Budapesten született 1884. aug. 8.  Kalocsán halt meg 1947. jún. 4. Politikus, ügyvéd. A budapesti tudományegyetemen állam- és jogtudományi doktori oklevelet szerzett, 1911-ben ügyvédi vizsgát tett. Budapesten ügyvédi irodát nyitott 1911-ben. Az első világháborúban tartalékos tisztként az orosz és az olasz fronton szolgált 1915–1918. A Károlyi-kormány alatt az Országos Földmíves Párt (1918. dec.), illetve az Országos Kisgazda és Földmívelő Párt tagja és dunántúli szervezője (1919. januártól). A Tanácsköztársaság alatt részt vett az ellenforradalmi szervezkedésekben, majd belépett a Szegeden szerveződő Nemzeti Hadseregbe (1919). A hadsereg kötelékétől megválva (1920. febr.) a kormányzó Keresztény Országos Kisgazda és Földmíves Párt, majd az Egységes Párt programjával nemzetgyűlési képviselő (Beregszász, 1920–1922; Balatonfüred, 1922–1926), országgyűlési képviselő (Balatonfüred, 1927–1931, Nagylak, 1931–1935.). A Balatonfüred c. hetilap, az Új Barázda c. napilap és a Vasárnap c. hetilap szerkesztője volt.

  Héjj János. Budapesten született 1897-ben. Műtősebész, főorvos. Oklevelet szerzett Budapesten. 1928-1945 Győrött praktizált, ahol OTI osztályvezető, OTBA ker. szakorvos volt.

  Héjj János István. Született 1881-ben Székesfehérvárott. Oklevelet a selmecbányai bányászati és erdészeti akadémián 1907-ben megszerezvén, pályáját, mint a lippai főerdőhivatal gyakornoka kezdette. Utóbb a pécskai magyar királyi erdőgondnokság vezetésével bízatott meg. Innen a dorgosi m. kir. Erdőgondnoksághoz került, melyet az 1919. évi román megszállásig vezetett. Repatriálása után a székesfehérvári m. kir. erdőfelügyelőséghez osztották be, melynek 1925–1938 vezetője is volt, 1928-ban erdőtanácsos, majd főerdőtanácsos rangban. 1939–1940, mint miniszteri tanácsos Győrött volt erdőigazgató.

  Héjj József, dr., m. kir. Állategészségügyi főtanácsos. Szaktanulmányait a budapesti állatorvosi főiskolán végezte, ahol 1928-ban doktori oklevelet is szerzett. Állami szolgálatát, mint állatorvos gyakornok 1913. VI. 9. a budapesti központi állategészségügyi főfelügyelőhöz beosztva kezdette. Az 1920-as években az enyingi járás állatorvosa lett. 1937-ben visszakerült Budapestre s 1944-ig, mint a sertésbetegségek elleni védekezés szakfelügyelője a m. kir. Földmívelésügyi Minisztérium állategészségügyi főosztályán dolgozott, hivatalból tagja volt az Országos Állategészségügyi Tanácsnak.

  Héjj László, dr. állatorvos. 1946-ban, a Földművelési Minisztériumban lett fogalmazó. Meghalt Budapesten 2005.

  Héjj Mária, Marschall Béláné. Költő, író.

   Héjj Miklós. Régész, művészettörténész, múzeumi igazgató. Budapesten született 1922. dec. 11. Meghalt Budapesten 1996. aug. 27. A Pázmány Péter Tudományegyetem Művészettörténet és Keresztény Régészet Tanszéken ősrégészet-középkori régészet-művészettörténet szakos muzeológus oklevelet szerzett (1946–1950). Lengyelországban, Olaszországban, Ausztriában, Csehszlovákiában, Jugoszláviában és Egyiptomban járt tanulmányúton. A második világháború idején katona 1 21. határvadász zászlóaljban (1941–1945), a SZU-ban hadifogoly. A Magyar Nemzeti Múzeum muzeológusa (1951–1955), a visegrádi Mátyás Király Múzeum megbízott vezetője (1952-től), igazgatója (1955–1984). Fő kutatási területe a magyar középkor építészete. Feltárta a sopronbánfalvai középkori plébániatemplomot, ásatásokat végzett a nógrádi várban, ahol napvilágra hozta Báthory András reneszánsz sírkövét. Dercsényi Dezső utódaként a visegrádi kir. Palota ásatásainak vezetője (1949-től); feltárta az ÉK-i palota III. IV. és V. teraszát az alsó fogadó helyiség, illetve a dunai szárny falait, bejáratát, a díszkutak (a reneszánsz Herkules-kút és az oroszlános kút) maradványait, helyreállította a D-i szárny alatti nagy pincét, részben kiásta a ferences kolostor kerengőkápolnáját. Ásatásokat vezetett még az alsó- és fellegvárban, valamint Visegrád más településrészein. Szakáll Ernő kőszobrász-restaurátorral együtt rekonstruálta a gótikus Anjou-kútházat. Munkássága nyomán kirajzolódott az Anjouk alatt elkezdődött palotaépítés három nagy periódusának biztos topográfiája. Munkájának eredményeként jött létre az európai hírű műemlék-együttes tudományos hitelű bemutatóhelye, a Mátyás Király Múzeum. Az újjáépített Salamon-toronyban – amelynek mai formája szintén az ő munkássága alatt alakult ki – évente országos jelentőségű kiállításokat, tárlatokat rendezett.

Felhasznált irodalom:

- A beregszászi magyar gimnázium története 1864-1989. Szerk. Benda István – dr. Orosz László. Bp., 1990.
- Az 1715. évi országos összeírás. Arcanum, 2004.
- Az első katonai felmérés. 1782–1785. Arcanum, 2004.
- Bereg vármegye főispánjának iratai. 1342–1800. Szerk. Henzsel Ágota. Iratjegyzék. Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai. V. Segédletek 1. Nyíregyháza–Ungvár, 1998.
- Botlik József – Dupka György: „Ez hát a hon...” Tények, adatok, dokumentumok a kárpátaljai magyarság életéből.  1918–1991. Mandatum-Universum. 1991.
- Botlik József: Egesta Subcarpathica. Adalékok az Északkeleti-Felvidék és Kárpátalja XIX–XX. századi történetéhez. Hatodik Síp Alapítvány. Budapest, 2000.
- Botlik József: Gát. Száz magyar falu könyvesháza Kht.
- Botlik József: Volt egyszer egy Szernye-mocsár I. Honismeret 2001. 5. sz.
- Dávid Zoltán: Az 1598. évi házösszeírás.Bp., 2001.
- Erdős Ferenc: Lovasberény. Száz magyar falu könyvesháza. Kht.
- Gizimama népi receptjei. Heé Gizella saját és gyűjtött receptjei. Összeáll. és gondozta: Palkó István és Tárczy Andor. Ungvár – Bp.,. 1995. (Kárpátaljai Magyar Könyvek 65.)
- Gulyás Pál – Viczián János: A magyar írók élete és munkái. Új sorozat. XIII. Bp, 1993.
- Héjj Ervin: Német vagy német-hangzású nevek Lovasberény katolikus anyakönyvében 1720–1733. Adalékok a lakosság történetéhez. Kézirat.
- Héjj Valéria: Emlékek kincsesháza. Gyermekkortól a felnőttéválásig. Emlékirat. Árgus * Vörösmarty Társaság * Prohászka. Székesfehérvár, 2000.
- Kázmér Miklós: Régi magyar családnevek szótára XIV–XVII. század. Magyar Nyelvtudományi Társaság. Budapest, 1993.
- Lehoczky Tivadar: Bereg vármegye. Budapest – Beregszász, 1996.
- Lehoczky Tivadar: Beregvármegye monographiája. I–III. köt. Ungvár, 1881.
- „Mellyet még az régi atyáink is birtanak” Bereg, Ugocsa és Közép-Szolnok református egyházlátogatási jegyzőkönyvei 1808/1809. Szerk., sajtó alá rendezte: Szabadi István. Debrecen, 2001.
- Németh Adél: Kárpátalja. Panoráma. 1991.
- Neupauer Kamill: Mária Terézia úrbérrendezése Bereg, Máramaros, Ung és Ugocsa megyében. Bp., 1989.
- Révai Új Lexikona. IX. Babits Kiadó. Szekszárd, 2002.
- Scherer Paul: Die deutschen Familien von Weprowatz in der Batschka 1786–1825. Karlsruhe, 1986.
- Stader Stefan: Familienbuch der katholischen Pfarrgemeinde Lauschbrünn = Lovasberény in Schildgebirge 1720–1800. Hrsg. vom AKdFF, Sindelfingen 1993.
- Urbáriumok és összeírások a Magyar Országos Levéltárban (Urbaria et Conscriptiones). Arcanum, 2004.

© Héjj Csaba
Minden jog fenntartva!
A fenti tanulmány részbeni vagy egészbeni felhasználásához, közzétételéhez, másolásához a szerző előzetes írásbeli engedélye szükséges!